Múltunk

I. A Tanszék korábbi elnevezései:

1875-1881      Természettudományi Tanszék

1881-1898      Természettani-Vegytani Tanszék

1899-1929      Vegytani-Ásványtani Intézet

1928-1947      Vegytan-Ásványtani Tanszék

1847-1958      Vegytani Tanszék

1959-2007      Kémia Tanszék

2008-             Kémiai Informatika Tanszék  

II. Az oktatás tartalmi kérdései

            Az oktatási, nevelési cél a tanszék fennállása óta alapvetően nem változott. A tanszék oktatói a múltban is és napjainkban is alkotó tanári munkára, a tanári hivatás minél eredményesebb gyakorlására készítik fel hallgatóikat, törekedve arra is, hogy a tanszék sajátot légköre vonzó, nevelőhatású legyen a hallgatók számára. A szakpárosítás, a képzési idő természetesen befolyásolta az oktatott tárgyak számát, milyenségét, az oktatás mélységét. (Olykor a tanszékvezető érdeklődési köre, kutatási témája hatott némileg az oktatás irányultságára. Pl. Koch Ferenc tanszékvezetése idején nagyobb hangsúlyt kapott az ásvány- és kőzettan oktatása, Eperjessy György a mezőgazdasági kémia oktatását szorgalmazta nagy szakértelemmel.) az alapvető cél azonban nem változott.

            Az 1947-ben induló általános iskolai tanárképzés a 2 éves 3 szakos rendszerben szerényebb lehetőséget biztosított az oktatási színvonal tartására. Az 1950/51-es tanévtől a 3 éves képzés, majd a 4 éves kétszakos képzés jelentősen emelte az oktatás színvonalát. Nőtt az elmélet és különösen a gyakorlati órák száma, ami kisebb módosítással ma is érvényes.

            Az oktatási célt, az oktatott tárgyak számát, milyenségét, az óraszámokat kezdetben Útmutatók, majd az illetékes minisztérium által kiadott Tantervek határozták meg. A mindenkori tantervhez kapcsolódtak a szaktárgyi programok, tanmenetek, tanszéki munkatervek. Az évről-évre megfogalmazott igényeknek megfelelően e dokumentumokban tükröződött a folyamatos korszerűsítés feladata és programja. A 60-as évektől kezdődően a korszerűsítés fontos eredménye volt az elméleti oktatás színvonalának növelése. Új tárgyként jelent meg a fizikai kémia, a számítástechnika, a biokémia, a kémiai technológia, a speciálkollégiumok és szerkezeti alapon oktatták a tanszék oktatói a szervetlen és szerves kémiát. Ugyanakkor nőtt a gyakorlati foglalkozások óraszáma, ami jó lehetőséget adott az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazására, a hallgatók manuális készségének fejlesztésére. A folyamatos korszerűsítés, a színvonalas elméleti és gyakorlati képzés, a hallgatói önállóság növelése, az iskolaközpontúság irányába hatott, de nagyobb hangsúlyt kapott a gyakorlati élet, a termelés, a kémiai ipar megismerése is. Ezt szolgálta kezdetben a nyári 1 hónapos üzemi gyakorlat, majd a jelenleg is érvényes  kétszer 1 hetes belföldi tanulmányút. Ennek keretében üzemeket, kutatóintézeteket, kultúrtörténeti nevezetességeket tekintenek meg a hallgatók és lehetőség van ásvány- és kőzetgyűjtésre is. Ha lehetséges megtekintenek a tanulmányút keretében a hallgatók olyan iskolát is, ahol a tanszéken végzett tanár dolgozik. Érdekesek, értékesek e találkozások.

            A tanszéki oktató-nevelő munkához szorosan kapcsolódik az általános iskolai gyakorlati képzés. Ennek keretét, óratervét, feladatát, követelményét az érvényes Tanterv-hez kapcsolódó Útmutató határozza meg. A munka közvetlen irányítását a tanszék egy-egy oktatója látja el, akinek megfelelő iskolai gyakorlata van és egyben a kémia tanítása című tárgyat is oktatja. A gyakorlati képzés szakmai és módszertani része ugyanis lényegében ennek az elméleti és gyakorlati kollégiumból álló tárgynak az oktatásával kezdődik. A tanítási gyakorlatok látogatásában, ellenőrzésében viszont a tanszék minden oktatója részt vesz. Az ekkor szerzett tapasztalatok fontos visszakapcsolást jelentenek, jól hasznosíthatók a főiskolai oktatásban is.

            A kémia szakos hallgatók iskolai gyakorlatának helye zömében a főiskola gyakorlóiskolája, de nagyobb létszámú évfolyamoknál városi iskolákat is igénybe kell venni. Szerves része a gyakorlati képzésnek a külső iskolai gyakorlat. A 4 hetes gyakorlatról mindig gazdag tapasztalattal térnek vissza a hallatók és szívesen számolnak be élményeikről, problémáikról. A színvonalas gyakorlati képzés érdekében a tanszék mindig nagy súlyt helyezett a gyakorlóiskolai tanárok kiválasztására, majd gondoskodik továbbképzésükről, bevonja őket a különböző oktatási dokumentumok (tantervek, tankönyvek, munkafüzetek, stb.) készítésébe. Gondot fordít a tanszék a gyakorló iskolában folyó kémiaoktatás tárgyi feltételeinek biztosítására is. A tanszék oktatóinak hagyományosan jó kapcsolata van a szakvezető tanárokkal.

            Az oktató-nevelő munkában igen nagy jelentősége van a jó tankönyveknek, jegyzeteknek. A tanszék oktatói az évek során számos helyi és központi jegyzet, tankönyv írásában, szerkesztésében, bírálatában vettek részt. Az alábbi felsorolás a teljesség igénye nélkül erről ad áttekintést:

            A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Kémia Tanszékén megalapításától kezdve sok száz kémia szakos tanár készült fel a tanszék oktatóinak szerteágazó tevékenysége alapján tanári hivatásának minél eredményesebb végzésére.

            A tanszék oktatói jól tudják, hogy napjaink egy-egy oktatási-, nevelési-, tudományos problémájának megoldásakor a múlt pozitív kezdeményezéseinek, tapasztalatainak és eredményeinek felhasználása nagy segítséget nyújt. A tanszék oktatói a múltban is és napjainkban is a hallgatókat alkotó tanári munkára készítették fel, és ezzel párhuzamosan kiemelkedő professzorai, oktatói számos területen maradandó tudományos értékeket alkottak. Amikor a múlt pozitívumait beépítjük a ma és a holnap tanárképzésébe, arra törekszünk, hogy a tanszék sajátos légköre legyen vonzó a hallgatók számára, legyen kisugárzó ereje, amelyet a hagyományok éltetése útján és megújításával teremtett meg.

 

A tanszék oktatóiról

 

            A Kémia Tanszék oktató-nevelő munkájának megalapozásában és formálásában országosan is elismert, a szaktudományok művelésében is rangos helyet betöltő karizmatikus egyéniségek játszottak jelentős szerepet. Elsőként Dr. Koch Ferenc főiskolai tanárt, címzetes egyetemi tanárt kívánom kiemelni, aki egész munkásságával, életével igazolta a természettudományokért lelkesedni tudó személyiségek azon felfogását, hogy a mélyreható tudásnak, a jól megalapozott műveltségnek, a becsületességnek, erkölcsösségnek alapja és éltető tényezője az a helyes természetszemlélet, mely állandóan nemesít, tökéletességre ösztönöz, a munkához erőt, kedvet, szellemi frissességet ad, az emberekkel való érintkezésben tárgyilagosságot biztosít. Koch Ferenc volt a természettudományok nevelő hatásának megtestesítője. Dr. Bruckner Győző egyetemi tanár a harmincas évek végén rövid ideig a tanszék vezetője volt. Egyetemi működése során egy alkalommal erről az időszakról így nyilatkozott: Akkor eszméltem rá, hogy a Tanárképző kitűnő pedagógusképző intézmény, szemben az egyetemmel, ahol a pedagógia képzésére nem fektetnek elég nagy súlyt. A gyakorló iskolában fejtette ki tevékenységét Jeges Sándor szakvezető tanár, aki munkájában arra törekedett, hogy mind eredményesebben kapcsolja össze az elméleti és gyakorlati vegytan tanítását a polgári iskolában.

Dr. Eperjessy György főiskolai tanár munkássága a tanszék életében két évtizedet fogott át.  Ez az időszak rendkívül jelentős a kémia oktatásának fejlődése szempontjából. Hazánkban a vegyipar fejlődésének következtében a kémia oktatása egyre nagyobb súlyt kapott. Ez egyrészt a főiskolai kémia-oktatás helyzetének javulásában mutatkozott meg, másrészt pedig az egyes tudományterületek arányának alakulásában nyilvánult meg. Az ásvány-, és kőzettanról a hangsúly egyre inkább a szervetlen és a szerves kémia tanítására tevődött át. Kutató munkája során kezdetben növénybiológiai és talajkémiai vizsgálatokat végzett, majd a talaj és a növények kölcsönös hatásait tanulmányozta. Kutatói és pedagógiai tapasztalataival, kitűnő szervező egyéniségével meghatározó szerepet töltött be a Kémia Tanszék oktatási-nevelési profiljának és a gyakorlati képzés formáinak kialakításában.

Forgách Géza csaknem húsz esztendőn keresztül oktatta, nevelte példaadó, igényes munkára hallgatóit, több mint tíz éven keresztül vezette a tanszéket. Szaktudományi munkái mellett jelentős részt vállalt az alap- és középfokú kémia oktatás reformtanterveinek kidolgozásában, és azok eredményeinek értékelésében. Tanszékvezetői működése során nagy gondot fordított a tanszék fejlesztésére és kapcsolatainak ápolására. Ez idő alatt a tanszék új hallgatói és tanári laboratóriummal bővült, amely nagyban hozzájárult a tanárok kutatómunkájának fellendüléséhez.

Dr. Nagy Pál főiskolai tanár több mint húsz éven keresztül volt a tanszék vezetője. Tanszékre kerülésétől fogva folyamatosan végez tudományos kutató munkát, a Schiff bázisok kinetikai és spektroszkópiai tulajdonságainak vizsgálata témakörben, amelybe oktató társán kívül bevonta a tárgy iránt fokozott érdeklődést tanúsító hallgatókat is, akik közül többen szép eredményeket értek el országos szintű konferenciákon is. Működése alatt több szakmai testület munkájában vett részt. Igen értékes, alkotó és lektori munkák sorát végezte el. A Művelődési Minisztérium mellett működő, a Kémiai Szakbizottságban a kémiaoktatás korszerűsítési munkálatait irányította. Igen jó kapcsolatot tartott a társfőiskolák kémiai tanszékeinek oktatóival és a szegedi egyetem több intézetével.

            A tanszék jelenlegi vezetője Dr. Seres László egyetemi tanár. Kutatómunkáját korábbi munkatársaival, a JATE Fizikai Kémiai Tanszékének oktatóival továbbra is együttműködve végzi. Kutatásainak eredményeit nagyszámú, hazai és külföldi szaklapokban megjelent közleményben tette közzé. Az általa irányított témában dolgozó három munkatársa szerezte  meg a kémia tudomány kandidátusa fokozatot, és ő maga is akadémiai doktori fokozatot szerzett.

            Dr. Seres László programjában célkitűzéseinek főbb területeit többek között az alábbiak szerint határozta meg. Az országban napjainkban összességében romló külső feltételek mellett, az oktatás anyagi feltételeinek kielégítő szintű biztosítása; a tanszék doktori címmel, illetve tudományos fokozattal nem rendelkező munkatársai kutatási, illetve továbbképzési problémáinak megoldása; a tanszék oktatáscentrikus alapállásának megőrzése, a tanszéken kialakult igényes oktatómunka színvonalának fenntartása és tudományos kutatómunka végzése.

            A tanszékvezető irányításával a tanszék oktatóinak egyéni és közös pályázatai számottevően javították, illetve javítani fogják az oktatók munkafeltételeit, és az oktatás ellátottságára is pozitív hatással voltak, illetve lesznek. A megnyert pályázatok leglátványosabban a számítógép-ellátottság tekintetében javították a munkafeltételeket. A jelenleg rendelkezésre álló 7 PC-vel az oktatók mennyiségi igényeit teljesen ki lehet elégíteni, sőt az érdeklődő hallgatók számára is tud a tanszék gépi kapacitást biztosítani. A jövő feladata a gépek teljesítményének növelése és a kiépített hálózatra csatlakozás megoldása.

            Hasonlóan látványos fejlődést mutatott a tanszéki könyvtár nagyobbrészt ajándékba kapott könyvekkel, kisebb részében pályázatok útján elért könyvtárgyarapodással, amelyek értéke a tanszék költségvetési támogatásának jelentős hányadát tenné ki.

            A beszerzett új műszerek, berendezések beállítása a jelenlegi gyakorlati foglalkozások részleges tartalmi megújításával jár, ami jelentős munkát igényel a tanszék oktatóitól.

            A tanszék valamennyi oktatója oktató-nevelő munkája mellett végez tudományos kutató munkát. A művelt témák egyrésze az oktatók által előadott tudományágakkal áll összefüggésben, másik része felsőoktatás-pedagógiai, illetve tantervekkel összefüggő témákat foglal magában.

            Dr. Kóbor Jenő főiskolai tanár öt évtizedes főiskolai oktatói munkája során a kémia szakos tanárképzés valamennyi formájában oktatott. Szaktudományi kutatómunkát 1952 óta folytat. Eredményeiről számos publikációban számolt be referált hazai és külföldi szaklapokban, több szabadalmat nyújtott be. Eredményesen művelt kutatási területei közül az utóbbi években a tetralinváz konformációs viszonyainak kérdésével, majd a heterogyűrűben hidrogénezett tetrahidroizokinolin-származékok konstitúciós és térkémiai kérdéseivel foglalkozott.

            Dr. Siposné Dr. Kedves Éva c. főiskolai tanár több mint húsz éven keresztül hazai harmadkorú szénminták kémiai és infravörös spektroszkópiai vizsgálataival foglalkozott, e témakörből számos dolgozata jelent meg. Később tantervelméleti kérdésekkel foglalkozott és társszerzőkkel általános iskolai kémia tankönyveket írt.

            Dr. Herzfeld Rozália főiskolai docens a Schiff-bázisok reakcióival kapcsolatosan végzett kutatásokat és több dolgozatban számolt be eredményeiről.

            Dr. Marsi István főiskolai docens belépésével magas szinten oldódott meg a nem matematika szakos hallgatóink számítógépes oktatásának problémája. Kutatási területei főként a kémiai reakciók és reaktorok számítógépes modellezése és optimalizálása. Dr. Deák László főiskolai docens tankönyvírói munkája mellett, Dr. Berecz Árpádné főiskolai adjunktus és Nagyné Várkonyi Katalin tanársegéd közreműködésével bekapcsolódott egy országos felmérésbe a számítógépek szerepe az általános kémia oktatásában címmel. Király Zoltán főiskolai adjunktus és Dombováriné Korom Erzsébet főiskolai tanársegéd Ph.D fokozat elnyerése érdekében folytatnak kutatásokat. Mindkettőjük munkája eredményesen halad. Viskolcz Béla főiskolai adjunktus 1997-től tevékenykedik a tanszéken, korábbi kutatómunkájának eredményeként több dolgozata jelent meg referált nemzetközi folyóiratokban.

            A kutatott témák megkívánják a más kutatóhelyekkel történő együttműködést. A kapcsolat így elsősorban a JATE és a SZAOTE egyes intézeteivel, a MTA Központi Kémiai Kutatóintézetével és a Gyógyszerkutató Intézettel áll fenn. A tanszék több külföldi felsőoktatási intézménnyel tart fenn kapcsolatot. Ez a kapcsolat az oktatók kölcsönös tanulmányi útjában, jegyzetek, kutatási eredmények és oktatási segédletek cseréjében realizálódik.

Az elmúlt 25 év alatt a tanszék oktatói több mint 110 dolgozatban, részben helyi, részben országos, részben nemzetközi folyóiratokban számoltak be kutatási eredményeikről.

 

A tantervek és óraszámok változásáról

 

            Az első hitelesnek tekinthető tantervet az 1900-as évek elején adták ki. A vegytan oktatásának célját akkor elsősorban az szabta meg, hogy mi az, amit a későbbiek során a tanárok az iskolai gyakorlatban felhasználhatnak, ezen kívül ismerni kellett az akkori idők jelentősebb kémiai tudományos eredményeit. A későbbiek során tanterveket sokáig nem adtak ki, csak úgynevezett utasításokat, amelyek célja az volt, hogy az országban az egységes oktatást biztosítsa. Az utasítások a közvetített művelődési tartalom és az alkalmazott módszerek jelentős változtatását követelték meg.

            Az 1974-ben kiadott tantervet napjainkig számos új tanterv, szaktárgyi program követte. Az 1950/51-es tanévben bevezetett 3 éves képzés jelentősen emelte a tanszék által tartott elméleti és gyakorlati órák számát. Ezt követően a négy éves kétszakos képzés bevezetése új tantervek készítését követelte meg.

            Az oktató-nevelő munka a tanszéken a tanárképzés folyamatos korszerűsítési munkálatai következtében évről-évre megfogalmazott igények alapján tartalmilag és strukturálisan is megváltozott körülmények között folyt. E folyamat az állandó önképzésen kívül jelentős feladatokat ró a tanszék oktatóira.

            A kutatás, oktatás, nevelés egységének megvalósítására törekszenek a tanszék oktatói, amelynek megvalósítása nem elsősorban a tanterv, hanem a szemléletmód és az alkalmazott módszerek kérdése. A korszerűsítési munkálatok során nagy hangsúlyt kaptak a tanárképzés sajátos követelményei. Az elmúlt évek munkáinak, tapasztalatainak alapján megállapították, hogy a gyakorlati foglalkozások arányának, illetőleg óraszámának emelkedése az előzőeknél kedvezőbb lehetőségeket biztosít a hallgatók értelmi és manuális készségeinek fejlesztésére. A gyakorlatok alkalmasak az egyes hallgatók képességeinek, emberi tulajdonságainak megismerésére és ennek alapján differenciált nevelő hatások kifejtésére.

            A tanszék korszerűsített képzési rendszerében a nevelőképzési gondolat és az iskolaközpontúság, az oktatási törvény igényeinek figyelembe vétele nagy hangsúlyt kap. A tanszék oktatói a hallgatókat az ismeretszerzés korszerű eljárásainak elsajátítására, a rendszeresen, igényesen végzett pontos munkára igyekeznek késztetni.

            A tantervek és programok korszerűsítése a hallgatói önállóság irányába hatott. A programoknak a gyakorlati élethez, az iskolák igényeihez történő igazítása növelte a hallgatók érdeklődését. A hallgatói önállóság fokozását a tanszék oktatói módszeres irányítással végzik, céljuk az, hogy a hallgatókat felruházzák az állandóan növekvő ismeretek megszerzésének képességével.

            Mindezek megvalósítása nemcsak a tanított ismeretanyag tartalmi és a képzés strukturális reformján múlik, hanem jelentős mértékben a megfelelő módszerek alkalmazásán is.

            A tanszék véleménye szerint a hallgatói önállóság fokozásában fontos szerepe van az oktatási segédeszközöknek. Jól megírt jegyzetek, tankönyvek szükségesek ahhoz, hogy az önálló munkára nevelés megindulhasson és fokozatosan fejlődjön a könyvtárhasználat, a folyóiratok és egyéb információhordozók felhasználásának irányába. A tanszék oktatói több jegyzet, tankönyv megírását vállalták.

            A korszerűsített programok feldolgozása fokozta a korszerű technikai eszközök alkalmazását és gazdagította a szemléltetési eljárások körét.

            A kémia oktatásában számos esetben indokolt videofelvétel bemutatása. Például, ha a tanteremben nem reprodukálható természeti jelenségeket, kísérleti berendezéseket, üzemeket sajátos környezetükben akarunk megjeleníteni; közvetlenül be nem mutatható - nagyon lassú vagy túl gyors - folyamatok speciális filmtechnikai úton történő szemléltetése kívánatos; valóságban nem létező, de tudományos igazsághoz vezető mozgásokat ábrázolunk animációk révén; múltat és jelent kell összekapcsolnunk; távoli, elérhetetlen helyeket mutatunk be; dokumentumfelvételeket játszunk be.

            A kémia tanszék gazdag videofelvétel gyűjteménnyel rendelkezik. A felvételek tartalmi szempontból a fentiekben példaként megadott szempontok szerinti csoportosításban találhatók, amelyek egy része a főiskolai oktatásban, más része az általános és középfokú oktatásban alkalmazható. Különösen értékesek azok a felvételek, amelyek az ásvány- és kőzettan oktatása során alkalmazhatók, amelyek a hazai és jelentős hazánkon kívüli tájak nagytömegű kőzetanyagának bemutatásán túl, ismerteti a kőzetek és ásványok keletkezésének, átalakulásának körülményeit a szerkezet és tulajdonságok kapcsolatát. A számos trükkfelvétel jól segíti az egyes geológiai folyamatok megértését.

            A videofelvételek alkalmazásának tapasztalatai egyértelműen bizonyították azok értelemfejlesztő, képzeletet formáló értékét mind a tanárképzésben, mint a hallgatók iskolai munkáiban. Egy hallgató a tanszéken ilyen irányú munkájáról így írt: főiskolai órák keretében gyakran volt lehetőségem tapasztalni, mennyivel hatékonyabb a képzeletformálás, a megértés, ha videobemutatásokkal egészítik ki a tanári magyarázatot. Meggyőződtem róla, hogy ezzel a módszerrel a rohamosan növekedő ismeretanyagot a maga teljességében tudjuk feltárni tanítványaink előtt, hozzásegítve őket a gyors és eredményes elsajátításhoz. (1993).

A videofelvételek számos esetben a magatartásformálás eszközei is, mert a bemutatott személyiségek, a szereplők a társadalom számára elfogadott, kívánatos modellek. A műveltségtartalom közvetítésén túl önálló gondolkodásra, önképzésre tanítanak. Élményi hatásúak, művészi megfogalmazásuk révén szerepet játszanak az esztétikai nevelésben.

            A tanárképzésben különös jelentősége van azoknak a video felvételeknek, amelyeket mikrotanításokon, laboratóriumi gyakorlatokon, üzemlátogató körutakon és egyéb hallgatói rendezvényeken készítenek a tanszék oktatói. A hallgatók mindig nagy érdeklődéssel várták a felvételek megtekintését és megbeszélését. E felvételek nevelőereje, hatása magatartásukra, beszéd-, és mozgáskultúrájukra igen jelentős, ezért a tanszék oktatói gyakran élnek ezzel a személyiséget formáló lehetőséggel.

            A tanárképzés korszerű szemléletének folyamatos fejlesztését a tanszék központi feladatának tekinti. A korszerűsítés kérdéseivel (az anyagszelekció, az oktatási formák tartalmi és metodikai, a hallgatói aktivitás és önállóság, az ellenőrzés és vizsgáztatás kérdéseivel) tervszerűen és rendszeresen foglalkoznak az oktatók.

            A tanszék oktatói nagy figyelmet fordítanak arra, hogy rendszeresen kitérjenek az egyes kémiai anyagok környezeti hatásaira. A mindennapi életben az emberek a kémiai anyagok tömegét használják és számos esetben tudatlanságból, vagy jószándékból olyan túladagolásokat végeznek, amelyek károsító hatása a levegőben a talajban és a vizekben mindenütt jelentős mértékben szennyezi a környezetünket. A hallgatóknak tehát nemcsak az ipar károsító hatásait kell ismerniök és tanítaniok, hanem azokra a veszélyforrásokra is fel kell hívni leendő tanulóik figyelmét, amelyek az eddigi szennyezettségek közvetett következményei, amelyek a biológiai körforgás révén az élelmiszerekben is megjelenve fejthetnek ki egészségkárosító hatásokat. Közismert az is, hogy számos, a tanulók által használt eszköz is egészségkárosító hatású. Megfelelő alkalmazásuk módszereinek bemutatása tehát a pedagógusok feladata.

 

A kutató munkáról

 

            A főiskolán az 1970-es évektől a szaktudományi témák kutatása mellett olyan komplex témák kutatása is megindult, amelyeknek célja az volt, hogy kibontakoztassák a kor kívánalmainak megfelelő, minden tevékenységében korszerű tanárképzést. Több felsőoktatás-pedagógiai kutatási témában jelentek meg ebben az időszakban publikációk, amelyek a hatékony, és eredményes oktató-nevelő munka módszereinek lehetőségeit igyekeztek feltárni és elemezni. E munkákból a Kémia Tanszék jelentős részt vállalt.

            A tanszék munkáját elemezve megállapítást nyert, hogy a kutató munka nyomán mélyültek a korszerű főiskolai oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges szakmai, pedagógiai, módszertani ismeretek. A tanszék oktatóinak meggyőződésévé vált, hogy az eredményes tudományos tevékenység növeli a főiskolai oktató erkölcsi tekintélyét, fokozza szubjektív nevelői hatását. A kutató munka által megnövelt rendszeresség, egy-egy probléma sokoldalú megközelítése, az új összefüggések keresése és meglátása pozitívan érvényesíti hatását az oktató-nevelő munkában. Az oktatók folyamatosan vizsgálják oktató és nevelő munkájuk tartalmi és módszertani vonatkozásait, keresik a jobb, a hallgatók öntevékeny ismeretszerzését elősegítő módszertani lehetőségeket, eljárásokat.

            A szervezett, folyamatos kutató munka során kibontakozott a tanszék oktatóinak körében az ön- és továbbképzés igénye. E munkálatok a tudományegyetemi doktori cím elnyerése, aspirantúrára történő jelentkezésben, annak elvégzésében, a nyelvismeret szinten tartásában, napjainkban PhD tanfolyam végzésében nyilvánul meg. A tanszéken folyó szervezett kutatás eredményeinek fogható fel az a tény is, hogy a fiatal oktatók a tanszékre kerülés után kivétel nélkül bekapcsolódtak a tudományos kutató munkába.

            A tanszéken belül érvényesül a kollektív kutatásokra való törekvés, ezzel párhuzamosan alakult ki más hazai és külföldi felsőoktatási intézményekkel adott személyek kapcsán a tervszerű együttműködés.

            A tanszék oktatóinak előadásait, írásos közleményeit elismeréssel fogadták mind a hazai, mind a külföldi szaktudományi fórumok. Ezt igazolja az oktatók hazai és külföldi nemzetközi  rendezvényeken történő szereplése és gazdag publikációs tevékenysége.

            A szaktudományi kutatások zömmel alapkutatások. A szaktudományi témák az oktatott tudományterületen belül az oktatók szakmai érdeklődésének megfelelően kerültek kiválasztásra. A tanszékre később belépő oktatók egy-egy már eredményesen kutató oktató témájához csatlakoztak.

            A főiskolán folyó kutató munka konkrét eredményei a szakfolyóiratokban megjelent tanulmányokban és a hivatkozási számokon keresztül mérhetők le. Számos tanulmány jelent meg neves külföldi-, hazai folyóiratokban. A megjelent tanulmányok tartalmi elemzése alapján megállapítható az, hogy korszerű módszerekkel végzett kutató munka értékes eredményeiről adnak számot. Több olyan tudományos eredményt is közöltek a tanszék oktatói, amelyek a gyakorlati életben közvetlenül felhasználhatók. E megállapítás érvényes több szaktudományi témára és a pedagógiai kutatások közül a korszerű szemléltetés és ellenőrzés módjai című témára, amelynek eredményei jól alkalmazhatók mind a főiskolai, mind pedig az általános iskolai oktató-nevelő munkában.

            A tanszéken folyó egyre fokozódó intenzitású kutatások hatásai megmutatkoznak abban is, hogy érdeklődő, tehetséges hallgatók évről-évre nagyobb számban kapcsolódnak be a tudományos diákköri munkába, sikeresen szerepelnek diákköri, valamint szakmai konferenciákon. 1974-ben a tanszékek tudományos munkáját minősítő főiskolai tanácsülés anyagában ez olvasható: a Kémia Tanszék eddigi munkájával példát mutat tanszékeinknek abban is,  hogyan kell a tehetséges hallgatóságot bevonni a tanszéki kutató munkába. Említett tanszékeken több tanulmány készült, illetőleg készül tanári és hallgatói közös munka alapján.

            A pedagógiai jellegű kutatási témák vizsgálata során elért eredmények között rangos helyet képviselnek az általános iskolai kémia tanítás tartalmi és módszertani korszerűsítésére vonatkozó kutatások eredményei.

            A Kémia Tanszék munkájára mindig jellemző volt az, hogy szellemi kapacitásának egy részét közvetlenül a magyar iskolák szolgálatába állította. Számos, az általános iskolai oktatást közvetlenül segítő cikk, kísérleti tankönyv, főiskolai szakmódszertan jegyzet és tankönyv, az általános iskolában napjainkban is használt tankönyv és tanári kézikönyv jelent meg az oktatók tollából. A tanszék oktatói úgy érzik, hogy nemcsak erkölcsi kötelesség ez a tevékenység, hanem saját fejlődésük és a tanárképzés folyamatos korszerűsítése is arra kötelezi őket, hogy tevékenyen részt vegyenek a közoktatás átalakításában. A tanszék oktatóinak több alkalommal volt lehetősége arra, hogy külföldi tanulmányutak keretében tanulmányozzák a különféle iskolarendszerekben folyó kémiaoktatást és az alkalmazott oktatási segédleteket. Így a tanszék oktatóinak szellemi felkészültségében a megalapozott, korszerű elméleti tudás, a nemzetközi kitekintés és a konkrét iskolai tapasztalatok egységet alkotnak.

            A gyakorló iskolák tanárai közül azok, akik a kutató munka iránt érdeklődnek, arra kellő felkészültséggel rendelkeznek, részt vesznek a tanszék azon kutatási témájának munkájában, amely az általános iskolai és a középfokú kémiaoktatás korszerűsítésére irányul. A kutatócsoport készítette el a 8. osztályos Kémia munkatankönyvet, a hozzá tartozó feladatlapokat és a tanári kézikönyvet. A tanszék által vezetett csoport elkészítette a 10 osztályos iskolarendszerben tanítandó kémia művelődési anyag kerettantervét. A kutatócsoport jelenleg Dr. Siposné Dr. Kedves Éva vezetésével, Péntek Lászlóné gyakorló iskolai szakvezető tanár és Horváth Balázs gimnáziumi tanár közreműködésével készítette el a 1 osztályos rendszerben történő oktatás kémia tantervét, és írta meg a tanítandó tankönyveket és munkafüzeteket. A kísérleti tanítások már két éve az ország különböző városaiban, iskoláiban folyamatban vannak.

 

A gyakorlati képzésről

 

            A hallgatók gyakorlati képzésének fejlesztésében jelentős változást hozott az 1970-ben bevezetett Tanterv, amelyhez a Művelődési Minisztérium Pedagógusképző Osztálya Útmutatót bocsátott ki. Ez a dokumentum tartalmazza a gyakorlati képzésben résztvevők feladatait, meghatározza a szakmai-pedagógiai gyakorlat folyamatát, lehetővé teszi a különböző területeken folyó tevékenységek összehangolását.

            A főiskolai oktatás és a gyakorlati képzés egységének és összhangjának megteremtése, valamint a korszerű képzés érdekében a Kémia Tanszék oktatói szorosan együttműködnek a gyakorlóiskolák oktatóival. Ez a képzési rendszer az előzőnél sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított a napköziotthoni munkának, és ezért napköziotthoni gyakorlatot is előírt.

            Különleges helyet foglal el a gyakorlati képzés rendszerében, ugyanakkor annak szerves része a külső iskolai gyakorlat. A négy hetes külső iskolai gyakorlatról a hallgatók mindig gazdag tapasztalatokkal tértek vissza, igen nagy örömmel számoltak be eredményeikről és kértek tanácsokat esetenként felmerült problémáik megoldásához. A kémia tanszék oktatói minden évben rendszeresen látogatják a gyakorlati képzések színtereit.

Az időközben többször továbbfejlesztett gyakorlati képzésről egy a Tanszék által 1990-ben készített felmérésben található a következő néhány hallgatói vélemény: Most láttam meg igazán, hogy milyen pályára vállalkoztam most értettem meg valójában a tanári munka célját, szerepét, szépségét, de nehézségeit is a kísérletek bemutatását nem lehet elég sokat gyakorolni óriási érzés a tanulók érdeklődését lekötni. Az órákra való felkészítés, valamint az óraelemzések során a tanszék tanárai és a szakvezetők igyekeznek tudatosítani a jelöltekben azt a meggyőződést, hogy a pedagógiai-módszertani tudományok ismerete nem azért szükséges, mert az máról-holnapra alkalmazható irányelveket tartalmaz, hanem azért, mert az elméleti anyag alapos ismerete elmélyíti a tanár pedagógiai műveltségét és ennek következtében megkönnyíti munkájában a konkrét problémák önálló elemzését és azok alkotó megoldását. Az ilyen irányban végzett elemző munka következtében a jelöltek elméleti ismeretei áttranszformálódnak egy konkrét szakmai téma kapcsán a valóságba és új formában jelentkeznek pedagógiai tevékenységükben. Ilyen módon a gyakorlati képzés megfelelően reagál a képzést megelőző, illetve azzal párhuzamosan folyó elméleti oktatásra, szintetizálja és integrálja a már elsajátított ismereteket.

            A főiskolai képzés fontos feladata az, hogy a leendő tanárok olyan személyiségekké váljanak, akik a kémia művelődési anyagának megtanítása mellett feladatuknak tekintik a tanulók problémamegoldó gondolkodási képességének fejlesztését, a gondolkodási műveletek gyakoroltatását. A kémia ismeretanyagának feldolgozása kedvező lehetőségeket tartalmaz a gondolkodási műveletek fejlesztésére. A tantárgypedagógiai előadások, szemináriumok és a gyakorlati tanítások keretében ismerik meg és gyakorolják a jelöltek azokat a módszereket, amelyek alkalmasak a 12-14 éves korosztály helyes gondolkodási képességének kialakítására, fejlesztésére. Ez a fejlesztés tartalmilag a gondolkodás alapvető műveleteinek megfelelő használatát jelenti, amelyhez kell hogy párosuljon a tanulók megtanítása a legeredményesebb tanulási módszerekre.

            Az óraelemzések során hangsúlyt kap a pedagógiai folyamat nevelési szempontból történő vizsgálata, ami jelentős mértékben járul hozzá a jelöltek hivatástudatának fejlesztéséhez, valamint gyakorlati pedagógiai tevékenységük elméleti alapon történő elmélyült elemzéséhez.

            A Kémia Tanszék nagy súlyt helyez a szakvezetők továbbképzésére, önképzésük támogatására. A tanszék bevonja a szakvezetőket az oktatási kísérletek munkálataiba, a kísérleti tantervek, kerettantervek, tankönyvek és munkafüzetek írásába. A szakvezetők munkáinak eredményei megmutatkoznak a napi oktató-nevelő munkában, a hallgatók képzésében, és a gyakorló pedagógusok részére tartott szakmai továbbképzési bemutatókon és előadásokon.

            A tanszék különböző jellegű kapcsolatai között meg kell említeni a városi kémiatanárokkal fenntartott kapcsolatokat. Oktatási és számos egyéb problémával gyakran fordulnak tanácsért e tanárok a tanszékhez. A hatvanas évektől rendszeressé vált a szegedi, a Csongrád megyei és számos más megye tanárainak továbbképzése előadások formájában.

            A közel 40 éve elindított csaknem ötezer példányszámban megjelenő módszertani Közlemények periodika kiadója a Kémia Tanszék egyik oktatója: Dr. Siposné Dr. Kedves Éva. A szerteágazó kiadói feladatok ellátása mellett jelentős munkát vállal a lap tartalmi munkálataiban, szerzőket kér fel, lektorálja a kémia tanítással kapcsolatosan benyújtott dolgozatokat. A tanszék oktatói a lapban több aktuális, igényesen megfogalmazott, az iskolai oktató-nevelő munkában közvetlenül felhasználható cikket jelentettek meg.

 

A tanszéken folyó nevelőmunkáról

 

            A Művelődésügyi Minisztérium 1972-ben adta ki a Tanárképző Főiskolák Nevelési Programját. Ez a dokumentum hosszú fejlődés eredménye. Készítői figyelembe vették az egyes intézmények sajátos, helyileg kidolgozott Nevelési Terveit, hagyományait. A Kémia Tanszék oktatói az évtizedek óta becsületesen végzett és a tanárképzés ügyéért érzett felelősségtől vezérelt munkájuk elismerését látták benne: ezért további erőt, lendületet, lelkesedést merítettek a nevelőmunka hatékonyabb és tudatosabb végzéséhez. Az oktató-nevelő munka rendszerének kialakítása során arra törekedtek, hogy biztosítsák az általános iskolai tanárképzés általános és konkrét szakmai feladatainak eredményes megvalósítását; segítsék elő a nevelési feladatok évfolyamonként, csoportonként és egyénenként való differenciáltságát és természetes kapcsolatát a szakmai és metodikai képzéssel; végül teremtsék meg a jól szervezett, céltudatos munkatársi kapcsolaton keresztül a tanár és diák szakmai és emberi értékeinek alapján való kölcsönös megbecsülését.

            A tanszéken az értelmi nevelőmunka jelentős mértékben a szakmai, tudományos ismeretanyag elsajátításán keresztül érvényesül. Az oktatók kapcsolata a tudományos élettel, a tanszéki beszélgetések nélkülözhetetlen eszközei az oktatás korszerűsítésének.

            A tanszék oktatói nagy gondot fordítanak arra, hogy a hallgatók helyes módszereket alakítsanak ki szaktárgyaik tanulásában. A hatékonyabb tanulási módszerek megismertetése és alkalmazása főleg az I. évfolyamon jelentős, mivel ez a beilleszkedés fontos előfeltétele és a későbbi sikerélmény előkészítője.

            A tanszék elsőévesekkel foglalkozó oktatói különösen nagy gondot fordítanak arra, hogy a hallgatókat bevezessék a tanszéken kialakult munkaformák elvégzésébe. A szaktudomány iránti érdeklődés elmélyítését központi feladatnak tekintik. Az oktatók lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a hallgatók szakfolyóiratok anyagának feldolgozása alapján referátumot tartsanak. Megkívánják, hogy a laboratóriumi munkák végzése során váljon a rend, a pontosság, a szervezettség a munkaeszközök kezelésében és rendben tartásában a hallgatók természetes igényévé, tartsanak tisztaságot környezetükben. Az oktatók tudatában vannak, hogy a személyes példa nevelő erejével milyen hatás érhető el.

            Az oktató munka alapvető feladata a hallgatót az önálló tanulmányi munkához elvezetni, abban segíteni és az intenzív, magas színvonalú önképzés feltételeit biztosítani. A fokozatosan kibontakozó és mind nagyobb követelményeket támasztó szakképzési folyamatnak minden eszközzel ezt a célt kell szolgálnia. A Kémia Tanszék oktatói a tudomány igényeinek megfelelően a legtöbb esetben először olyan készségek begyakoroltatására fordítanak gondot, amelyek megszerzése nem igényel nagyobb szellemi tevékenységet, viszont feltétele a későbbi önálló munkának. Ilyen pl. a szakirodalom felkutatására és feldolgozására vonatkozó ismeretek és jártasságok megszerzése, a legfontosabb laboratóriumi eszközök és egyéb segédeszközök használatának megtanulása. A laboratóriumi gyakorlatokon számos alkalom nyílik az önálló gondolkodásra nevelés változatos formáinak gyakoroltatására. A tanszék oktatói különös gondot fordítanak arra, hogy a hallgatók elsajátítsák a szaktárgyi szaknyelvet, kifejezőkészségük szóban és írásban évről-évre állandóan fejlődjön. Az előadásokon készített jegyzetek, a gyakorlati jegyzőkönyvek ellenőrzésével az oktatók figyelemmel kísérik a hallgatók jegyzetelési-, és kifejező-készségének fejlődését. A rendszeresen alkalmazott ellenőrzések során lehetővé válik, hogy a hallgatók az emlékezés műveleteit gyakorolják, különös tekintettel a logikai emlékezésre. Fokozatosan olyan feladatrendszerek megoldására késztetik a hallgatókat, amelyek a gondolkodási műveletek gyakorlására sokoldalúan alkalmazhatók. Például a magasabb évfolyamokon a gyakorlati jegyzetben nem szereplő anyag elkészítésének tervezése és végrehajtása is szerepel.

            A tanszék oktatói nagy jelentőséget tulajdonítanak a speciálkollégiumok rendszerének. Ezeken a foglalkozásokon a témakör iránt fokozottabb érdeklődést tanúsító hallgatók irányítást kapnak a könyvtárkezelés, a téma kidolgozásának módszereihez, az eredmények bemutatására, lehetőség nyílik az egyes problémák megvitatására.

            A tanszéken az órán kívüli nevelő munka keretei között is többirányú munka folyik. A tanszék oktatói nagy figyelmet fordítanak a szakmai képzéshez kapcsolódó lehetőségek felhasználására, így mindenek előtt a szakdolgozókkal és a tudományos diákköri pályamunkákat írókkal foglalkoznak igen nagy körültekintéssel. Itt nyílik lehetőség a kimondottan szakmai jellegű beszélgetéseken túl egyéb kérdések megbeszélésére. Ilyenkor oldódik fel igazán a tanár és a hallgató kapcsolata, olyan emberi értékek esetleg fogyatékosságok kerülhetnek felszínre, amelyek egyébként a felszín alatt rejtve maradnának. Az egyéni foglalkozások eredményei mutatkoznak meg a hallgatók szakmai előrehaladásában, emberi magatartásuk és erkölcsi felfogásuk alakulásában. Egyben jól kifejezésre jut, hogy a hallgatók is hatást gyakorolnak a velük igényesen foglalkozó tanárok pedagógiai módszereinek alakulására.

            A tanszék oktatói több alkalommal elemezték az óránkívüli értelmi nevelés eredményeit és további lehetőségeit. Megállapítást nyert, hogy a szakdolgozat vezetése olyan nevelési lehetőség, amelynek során maximálisan érvényesül az egyéni ráhatás elve. Az oktató és hallgató együttműködése során kialakított munkakapcsolat értéke egyedülálló. A tudományos kutatásra való nevelés érdekében kiemelkedő a tudományos diákkörök munkája. A szakdolgozatot és diákköri dolgozatot készítő hallgatók egy része egy-egy tanár mellett már másodéves koruktól kezdve dolgozik. Ezek a tanár kutatómunkájához közelálló, vagy konkrétan kapcsolódó témákon tevékenykednek. Az intenzív egyéni foglalkozás szakmai előrehaladásukban, emberi magatartásukban, erkölcsi felfogásukban is megmutatkozik.

            A Kémia Tanszék oktatói a szakmai gyakorlatok üzemlátogató körútjait úgy szervezik, hogy a program keretében az ismeretek bővítése mellett, a szakmai élmény nyújtásán túl, gondot fordítanak az egyes nevelési feladatok megoldására (pl. hazaszeretetre nevelés), a közösség formálása. A képzési idő alatt két üzemlátogató körút megszervezésére nyílik lehetőség. Az egyik alkalommal az ország északi területén, a másik alkalommal a Dunántúlon fekvő üzemek, kutatóintézetek, ásvány- és kőzettani érdekességek és kultúrtörténeti nevezetességek megtekintésére kerül sor. Számos esetben alkalmat keresnek az oktatók arra, hogy útközben jól felszerelt iskolákat, ezek között olyan iskolát is megtekintsenek, ahol egy-egy a tanszéken végzett tanár tevékenykedik. A hallgatók és az egykori hallgatók beszélgetései számos esetben rendkívül érdekesek és értékesek.

            A hagyományos szakestek a kulturált szórakozás mellett számos nevelési lehetőséget rejtenek magukban. Az első évesek ismerkedési estje, a tanszéki és főiskolai diákéletbe való bekapcsolódásának egyik jó alkalma, a mikulás est a családias légkört a tanár és hallgató közötti harmonikus emberi kapcsolatot erősíti. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak egy-egy rátermettebb hallgató szervező munkájára, egy-egy csoport közös szereplésére, egyes személyeknek a közösség előtt történő bemutatkozására.

            A fenti rendszeres alkalmakon túl a tanszék csaknem minden oktatója főiskolai, vagy azon kívüli megbízatásaik keretében, alkalomszerűen számos kisebb-nagyobb jelentőségű feladat megoldására adnak a hallgatók számára lehetőséget az aktív cselekvésre, amely minden esetben formálja, alakítja őket.

            A főiskolán végzett felmérések bizonyítják, hogy a Tanszék oktatóinak magatartása, példamutatása nagy hatást gyakorol a hallgatók gondolkodására, fejlődésére.

            A tanszék oktatói számos alkalmat találnak arra, hogy a szaktudományok művelődési anyagának feldolgozása során, továbbá a kötelező üzemlátogató körutak keretében a hazafiságra nevelés lehetőségeit meggyőzően és hatásosan használják fel.

            A szaktudományok tárgyalása során lehetőség nyílik arra, hogy az oktatók a hallgatóknak vizuális élményt nyújtsanak a természetben és a művészetekben. Az oktatók segítenek kialakítani a hallgatókban azt a műveltség-igényt, amely felöleli a kultúra egész területét; hogy ne csak az esztétikumot vegyék észre, hanem annak értékelésére is alkalmasak legyenek és mint leendő nevelők tudjanak élményt nyújtani és szemléletes módon előadni.

            Az oktatók gondot fordítanak arra is, hogy a hallgatók kulturált esztétikus magatartást tanúsítsanak egymás között, és mindig az alkalomnak megfelelő, pedagógushoz méltó, ízléses öltözékben jelenjenek meg.

            Minden oktató egyik legfontosabb feladata, hogy átfogja a nevelés egész területét, a főiskolára kerüléstől a képzés befejezéséig.

            A tanszéken feljegyzett adatok bizonyítják, hogy a kémia szakos hallgatók döntő többsége a főiskola elvégzése után pedagógus munkakörben dolgozik, sőt nagy részük szívesen vállal vidéken is munkát.

            A tanszék oktatói a szaktárgyak megszerettetésével, a megfelelő színvonalon és módon megtartott órák példájával, a gyakorlati élet, különösen a gyakorlóiskola iránti érdeklődés felkeltésével nevelnek hivatástudatra.

            A tanszék oktatói azzal a felelősséggel végezték eddig és kívánják ezután is végezni munkájukat, hogy minden hallgató az elkövetkező mintegy harminc éven keresztül tanulók százait fogja formálni, nevelni, az ő munkájuk eredményeként szellemi értékek emelkedhetnek ki, akikből lesznek a jövőt alakító tudósok, mérnökök, művészek, pedagógusok, és minden általános kémiai műveltséggel tudatosan élő ember, aki érti környezete főbb anyagait és képes környezete, a jövő védelmére.

 

A Kémia Tanszék története

 

III. Oktatók (teljes névsor)

            Jugovics Lajos tanszékvezető (1919-1932)

            Dr. Bruckner Győző tanszékvezető, egyetemi magántanár (1937-1938)

            Dr. Eperjessy György tanszékvezető főiskolai tanár, egyetemi magántanár (1938-  1959)

            Fuchs Mária tanársegéd (1930-1948)

            Dr. Kóbor Jenő gyakornok (1947-1949)

                                        főiskolai tanársegéd (1949-1951)

                                        főiskolai adjunktus (1951-1962)

                                        főiskolai docens (1962-1969)

                                        főiskolai tanár (1969-1993)

            Sallay István főiskolai gyakornok (1946-1948)

                                        főiskolai tanársegéd (1948-1949)

                                        főiskolai adjunktus (1949-1951)

                                        egyetemi adjunktus (meghívott előadó) (1949-1951)

            Dr. Nagy Pál főiskolai tanársegéd (1951-1959)

                                        főiskolai adjunktus (1959-1966)

                                        főiskolai docens (1966-1971)

                                        főiskolai tanár, tanszékvezető (1971-1991)

            Hajdú Ferenc főiskolai tanársegéd (1952-1954)

            Farkas János főiskolai tanársegéd (1951-1954)

            Forgách Géza főiskolai adjunktus (1953-1959)

                                        főiskolai adjunktus, tanszékvezető (1959-1962)

                                        főiskolai docens, tanszékvezető (1962-1966)

                                        főiskolai tanár, tanszékvezető (1966-1971)

            Dr. Sipos Sándorné Dr. Kedves Éva főiskolai tanársegéd (1959-1966)

                                        főiskolai adjunktus (1966-1972)

                                        főiskolai docens (1972-1995)

                                        nyugd. c. főiskolai tanár (1996-)

            Dr. Sipos Sándor főiskolai tanársegéd (1962-1966)

            Dr. Berecz Árpádné Dr. Győry Margit főiskolai gyakornok (1963-1966)

                                        főiskolai tanársegéd (1966-1978)

                                        főiskolai adjunktus (1978-1997)

            Bari Róbert főiskolai adjunktus (1967-1988)

            Dr. Deák László főiskolai tanársegéd (1971-1977)

                                        főiskolai adjunktus (1977-1988)

                                        főiskolai docens (1988-1990)

            Dr. Herzfeld Rozália főiskolai tanársegéd (1972-1976)

                                        főiskolai adjunktus (1976-1989)

                                        főiskolai docens (1989-)

            Nagyné Várkonyi Katalin főiskolai tanársegéd (1974-)

            Király Zoltán főiskolai tanársegéd (1989-1996)

                                        főiskolai adjunktus (1996-)

            Dr. Seres lászló főiskolai tanár, tanszékvezető (1991-1996)

                                        egyetemi tanár, tanszékvezető (1996-)

            Dr. Marsi István főiskolai docens (1992-)

            Dombováriné Korom Erzsébet főiskolai tanársegéd (1992-)

            Dr. Viskolcz Béla főiskolai adjunktus (1997-)

A Kémia Tanszék vezetői

 

Dr. Koch Ferenc

Pedagógium, Budapest, Vegytani-ásványtani Intézet vezetője 1898-1928

 

Jugovics Lajos

Polgári Tanárképző Főiskola, Szeged, Vegytani-ásványtani Tanszék vezetője 1928-1932

 

Dr. Bruckner Győző

Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola, Szeged

Vegytani-ásványtani Tanszék vezetője 1937-1938

 

Dr. Eperjessy György

Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola, Szeged

Vegytani Tanszék vezetője 1938-1959

 

Forgách Géza

Kémia Tanszék vezetője 1959-1971

 

Dr. Nagy Pál

Tanárképző Főiskola, Szeged

Kémia Tanszék vezetője 1971-1991

 

Dr. Seres László

Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged

Kémia Tanszék vezetője 1991-

 

Óraadók

            Dr. Bruckner Győző egyetemi magántanár (1935-1937)

            Dr. Farkas János (1962-1963) főiskolai tanársegéd

            Ésik Zoltán (1962-1963) főiskolai tanársegéd

            Dr. Matkovics Béla egyetemi adjunktus (1966)

            Dr. Novák Mihály egyetemi adjuntus (1968)

            Kiss Zoltán egyetemi tanársegéd (1968)

            Dr. Szirovicza Lajos egyetemi  adjunktus (1972)

            Dr. Seres László egyetemi adjunktus (1973)

            Dr. Göndös György egyetemi docens (1985)

            Szécsényi István egyetemi  tanársegéd (1989)

            Dr. Huber Imre egyetemi tanársegéd (1989)

            Viskolcz Béla MTA TMB ösztöndíjas (1992)

            Dombováriné Korom Erzsébet V. é. biológia-kémia szakos egyetemi hallgató (1992)

 

 

Nem oktató dolgozók

            Vincze István szakaltiszt (1942-1962)

            Nagy Ferenc laboráns (1962-1973)

            Toldi Miklós technikus (1962-1971)

            Földházi László technikus (1963-1969)

            Szügyi László laboráns (1969-)

            Kiss Erzsébet laboráns (1969-1996)

            Vass Zoltánné laboráns (1976-)

            Somogyi Károlyné laboráns (1996-)

            Csomor Istvánné adminisztrátor (1965-?)

            Csortos Gyuláné adminisztrátor (1965-1994)

            Farkas Tiborné könyvtáros (1977-1982)

            Katona Antalné takarító (1963-?)

            Nagy Ferencné takarító (1964)

            Puruczkai Mihályné takarító (1982-1990)

            Tanács Józsefné takarító (1990-1995)

 


 

IV.       Hallgatók

            Szakpárosítás  (változások)

 

 

Kezdési idő                                      Szakpárosítás                                  Képzési idő

 

1937/38                         földrajz-természetrajz szakcsoport                                 4 év

                                      + vegytan (egyetemi szaktárgy)

 

1947/48                         matematika-fizika-vegytan                                              3 év

                                      + kiegészítő szak

 

1949/50                         mennyiségtan-vegytan                                                     2 év

 

1950/51                         matematika-vegytan                                                        2 év

 

1951/52                         matematika-kémia                                                           2 év

 

1954/55                         matematika-kémia                                                           3 év

 

1959/60                         matematika-kémia-választott                                          4 év

                                      (ének, rajz vagy testnevelés)

                                      matematika-kémia-műszaki

                                      biológia-földrajz-kémia

                                      matematika-fizika-kémia

 

1964/65                         matematika-kémia                                                           4 év

                                      biológia-kémia

 

1966/67                         matematika-kémia                                                           4 év

 

1985/86                         matematika-kémia                                                           4 év

                                      biológia-kémia

 

IV. HALLGATÓK

 

Szakdolgozatok

 

A kémia szakos hallgatók 30-50%-a a Kémia Tanszéken készíti szakdolgozatát. 1932 és 1997 között a szakdolgozatok száma: 649.

A témák alkalmazkodnak a képzési célhoz és kötődnek a tanszék kutatási programjához. Így a választott témák egy része szaktudományi, másik része szakmódszertani jellegű, a harmadik része pedig a tanszéki oktatók tudományos kutatómunkáihoz kapcsolódik.

A szakdolgozatok 54%-a szaktudományi témát dolgoz fel idegen nyelvű és magyar irodalmi anyag, valamint vegyipari üzemi tapasztalat alapján. A szaktudományi témák átfogják a kémiatudomány valamennyi fontos részterületét: fizikai kémia, szervetlen kémia, szerves kémia, biokémia, szervetlen kémiai technológia, szerves kémiai technológia, mezőgazdasági kémia, ásvány- és kőzettan, stb.

A kor igényeinek megfelelően az utóbbi években egyre több szakdolgozatban foglalkoznak hallgatóink környezetvédelmi, környezetkémiai kérdésekkel. A szakdolgozatok 8%-a készült a globális, regionális és lokális környezeti problémák feldolgozásával.

Hallgatóink között igen népszerűek azok a témák, amelyek kapcsolatban vannak leendő hivatásukkal, a kémia tanári munkával. A szakdolgozatok 23 %-a szakmódszertani kérdéseket dolgoz fel. Ezen gazdag témakörből kiemelendő, hogy már az 1970-es évek elején foglalkoztak hallgatóink a számítástechnika oktatómunkában való alkalmazásával. Napjaink kiemelt szakmódszertani témája a Nemzeti Alaptanterv elemzése és a bevezetésére való felkészülés.

A tanszék összes szakdolgozatának 15%-a tudományos igényű kísérleti munka alapján készült. A témákat illetően a tanszéki oktatók tudományos kutatómunkája a mérvadó. Főbb témakörök: Schiff-bázisok és komplexeik képződése és amincseréje. Oldószerhatás vizsgálata a Schiff-bázisokon keresztül. Szénanalitikai vizsgálatok. Huminsavak vizsgálata. Izokinolinvázas vegyületek szintézise és tulajdonságaik vizsgálata.

 

IV. HALLGATÓK

 

Diákköri munka

 

            A kémia szakos hallgatók, ha nem is nagy létszámmal, de már a kezdeteknél bekapcsolódtak a tudományos diákköri munkába és állandó résztvevői a főiskolán az 1960-as évektől rendszeressé váló intézeti diákköri konferenciáknak. A tudományos diákköri dolgozatok elkészítése hosszú időt igénylő, kitartó, elmélyült, kreatív, kísérleti munkát igényel, ezért csak a legjobb felkészültségű hallgatóink vállalkoznak a diákköri tevékenységre. A tanszék műszerezettsége is korlátozó tényezőként szerepel a kísérleti munka széles körű művelésében.

A vizsgált témák a tanszék kutatási programjához kapcsolódnak.

A legaktívabb diákköri munka a Schiff-bázisok és komplexeik képződésének és amincseréjének vizsgálatát végző kutatócsoport mellett folyt. A tanszéki tudományos diákköri dolgozatok 33%-a készült ebből a témából. Ezt követik a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó dolgozatok, mintegy 25%-kal, majd a számítástechnika oktatásban való alkalmazhatóságát vizsgáló dolgozatok 15%-kal.

1960-tól 40 tudományos diákköri dolgozattal vettek részt hallgatóink a helyi diákköri konferenciákon, majd az elért jó eredmények alapján közülük 16-an (40%) mutatták be dolgozatukat az Országos Diákköri Konferencia Vegyipari Szekciójában, illetve az Országos Szakmai Konferencián. Az országos bírálóbizottság több dolgozatot részesített fődíjban, különdíjban, I. díjban, illetve dicséretben.

 

V. A tanszék kapcsolatai

 

            Egyetemek, tanárképző főiskolák

 

Szegedi Tudományegyetem Mathematikai és Természettudományi Kara (1941-)

Szegedi Tudományegyetem Szerves Kémiai és Általános Kémiai Intézete (1952-)

JATE Kolloidkémiai Intézete (1960-)

JATE Fizikai Kémiai Intézete (1963-)

JATE Alkalmazott Kémiai Intézete (1963-)

JATE Növénytani Intézet (1963)

SZOTE Gyógyszerész Vegytani Intézet (1981)

Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza

Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, Eger

Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Kar, Pécs

 

            Kutatóintézetek

 

Gyapottermesztési Kutató Intézet (1952-)

Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (1963-)

Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár Szerkezetvizsgáló és Farmakológiai Osztálya (1981-)

MTA Közponi Kémiai Kutató Intézet Budapest (1981-)

 

            Külföldi intézmények

 

Deutsches Brennstoffinstitut, Freiberg, Németország (1963-1980)

Nyitrai Pedagógiai Fakultás Kémia Tanszék, Szlovákia (1963-)

Potsdami Pedagógiai Főiskola Kémia Tanszék, Németország (1965-1978)

Uzsgorodi Állami Egyetem, Ukrajna (1963-)

Rostocki Torfinstitut (Tőzegtani Intézet) Németország (1963-)

Odesszai Pedagógiai Főiskola, Ukrajna (1968-)

Szabadkai Tanárképző Főiskola, Jugoszlávia (1970-1980)

Philipps-Egyetem, Marburg (1975) Németország

Martin Luther Egyetem, Halle-Wittenberg, Németország (1993-)

Göttingeni Egyetem Fizikai Kémiai Tanszék, Németország (1995-)

La Trobe Egyetem Kémiai Intézet, Ausztrália (1993-)

 

Dr. Koch Ferenc

főiskolai rendes, egyetemi c. tanár

(1853-1942)

Vegytani-ásványtani Intézet tanára 1898-1927 között az Állami Polgári Iskolai Tanítóképző Intézetben (Pedagógium), Budapest

            Koch Ferenc 1853-ban született Zomboron.

Középiskolái elvégzése után 1873-ban a kolozsvári egyetemre iratkozott be kémia-fizika szakos tanárjelöltnek. Itt doktorált, majd tanársegéd lett a Kémia Tanszéken. Mint tanársegéd állami ösztöndíjjal két esztendőt Münchenben töltött, majd Erlangenben Bayer és Curtius professzorok mellett dolgozott. Hazatérve néhány év múlva adjunktussá léptették elő. Közben a Kórvegytani Tanszék oktatói munkakörét is ellátta. Oktatott a kolozsvári általános Tanítóképző Intézetben is.

            Magyar és német szakfolyóiratokban egymás után jelentek meg nagyrészt szerves kémia tárgyú dolgozatai. Tudományos munkásságának elismeréseként elnyerte az egyetemi c. tanári címet.

            1898-ban meghívták a budapesti Polgári Iskolai Tanítóképző tanárának. Az általa megteremtett Vegytani-ásványtani Intézetben a következő tárgyakat tanította: általános kémia, szervetlen kémia, organikus kémia, ásvány- és földtan. Központi jegyzetük a hallgatóknak nem volt, de az intézet jelentős szakkönyvtárral rendelkezett.

A laboratórium az akkori követelményeknek megfelelően jól fel volt szerelve. A laboratóriumi gyakorlatokon a fő hangsúlyt az analitikai- és ásvány-meghatározások kapták.

            Koch Ferenc kiváló oktató és egyéniségével példamutató nevelő volt. Színvonalas előadásain számos kísérletet mutatott be és órái anyagáról litografált jegyzetet készített, hogy segítse hallgatóinak felkészülését a vizsgára.

A természettudományok iránti érdeklődése a hallgatóit is magával ragadta. Budán és környékén tett napi sétái, gyűjtőútjai közben szerzett megfigyelései és alapos tudása révén tanítványait is bevezette a természet közvetlen megfigyelésébe.

Ő szervezte az utolsó éves hallgatók tanulmányi kirándulásait az ország legkülönbözőbb részeire és az Adriai-tengerre. Ezeken a kirándulásokon gyűjtötték össze a tanszék ásványi gyűjteményének jelentős részét.

1927-ben vonult nyugalomba, de utána is dolgozott a intézményben.

1928-ban, amikor a főiskola Szegedre költözött, ő csomagolta féltő gonddal az általa gyűjtött ásványokat, a laboratórium anyagait, az intézet könyveit.

            Hosszú életét a becsületes munkának kijáró köztisztelet és szeretet övezte. Állandó jó egészségben élt. Élvezhette és láthatta munkásságának gyümölcsét: tanítványainak sikerét az életben.

 

Forgách Géza

(1904-1974)

 

            A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Kémia Tanszékének vezetője, elismert, tekintélyes tanára volt. Csaknem húsz esztendőn keresztül oktatta, nevelte példaadó, igényes munkára hallgatóit. Szaktudományi munkái mellett jelentős részt vállalt az alap- és középfokú kémia oktatás reformtanterveinek kidolgozásában, és azok eredményeinek értékelésében.

            1904-ben született Egerben. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen és a közgazdaságtudományi egyetemen végezte. 1932-ben vegytan, mechanika, technológia és földrajz szakon középiskolai tanári oklevelet vett át. Éveken keresztül középiskolai tanárként működött hazánk több nagy városában. 1952-től szakfelügyelőként, 1953-tól nyugdíjba vonulásáig dolgozott a főiskolán.

            A gyakorlott pedagógus igényességével, széleskörű felkészültséggel végezte oktató-nevelő munkáját. Előadásain nagy gondot fordított az egyes témák tudománytörténeti vonatkozásainak bemutatására. Ismeretközvetítése élményszerű volt. Munkáját a tantervi tartalom, az ipari gyakorlat és a mindennapi élet kapcsolatainak rendszeres feltárása jellemezte. A hallgatók szakmai felkészítése mellett saját példájával serkentett a széleskörű általános műveltség kifejlesztésére is. Az általa vezetett szakmai tanulmányutak rendkívüli élményt jelentettek. Kitűnően ismerte hazánk történelmét és történelmi nevezetességeit. Választékos stílusban megfogalmazott, szellemes ismertetései nagy hatást gyakoroltak a hallgatóságra.

            Oktató-nevelő munkája mellett elsősorban az oktatás módszertani kérdéseivel foglalkozott. E témákkal kapcsolatosan több, mint negyven dolgozata jelent meg évkönyvekben, folyóiratokban, kiadványokban. Középiskolában folytatott működése idején (1936) foglalkozott az oktatófilmek alkalmazásának lehetőségeivel a kémia és a technológia oktatásában. A kémiaoktatás módszertana és Mezőgazdasági kémia című főiskolai jegyzetei számos tanéven keresztül voltak forgalomban. Dolgozott a hazai vízvagyon mennyiségi és minőségi feltárásával kapcsolatos kutatómunka területén.

            Több szakmai testület munkájában vett részt. Igen értékes, alkotó és lektori munkát végzett a Módszertani Közlemények szerkesztőbizottsági tagjaként. A Pedagógus Továbbképző Intézet Kémiai Szakbizottságában a kémiaoktatás korszerűsítési munkálatait irányította. Hangsúlyozta az előadási kísérletek körének állandó bővítését és a tanulókísérlet fontosságát. Részt vett a kémia politechnikai oktatási rendszerének, eljárásainak kidolgozásában és a külföldi oktatás dokumentációinak összegyűjtésében.

            Tanszékvezetői működése során nagy gondot fordított a tanszék fejlesztésére és kapcsolatainak ápolására. Ez idő alatt a tanszék új hallgatói, illetve tanári laboratóriummal bővült, amely nagyban hozzájárult a tanárok kutatómunkájának fellendüléséhez. Igen jó kapcsolatot tartott a társfőiskolák kémiai tanszékeinek oktatóival és a szegedi egyetem több intézetével. Kísérleti eszközökkel, tanácsokkal, munkamódszerekkel segítette a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat laboratóriumát.

            Pályáját méltatva elmondhatjuk, hogy tartalmas életet élt. Minden megnyilatkozását széleskörű szaktudás, szerteágazó műveltség, igényesség, segítőkészség jellemezte, ezért tanítványai és munkatársai egyaránt nagyra értékelték. Az életében ért megpróbáltatásokat erős szívvel viselte el, és megértő volt azokkal, akik vigasztalásra szorultak. Egész egyénisége kiegyensúlyozottságot sugárzott, amely a körülötte élő közösségek harmóniájának is forrása volt.

 

Eperjessy György

(1899-1966)

 

            Több, mint húsz éven keresztül volt a főiskola Kémia Tanszékének tanszékvezető, tudós tanára. Főiskolai tevékenységét rangos kutatómunka, különböző felsőoktatási intézményekben folytatott elismert oktató-nevelő munka előzte meg. Kutatói és pedagógiai tapasztalataival, kitűnő szervező egyéniségével meghatározó szerepet töltött be a Kémia Tanszék oktatási-nevelési profiljának és a gyakorlati képzés formáinak kialakításában.

            1899-ben született Budapesten, itt végezte tanulmányait. A budapesti tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán természetrajz-vegytan szakos tanári oklevelet szerzett.

            A diploma átvétele után a debreceni tudományegyetem Orvosvegytani Intézetében dolgozott, ahol elkészítette és megvédte doktori disszertációját. Néhány év múlva a budapesti tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karára kapott kinevezést. Debrecenben az orvostanhallgatók, Budapesten főként a mezőgazdasági és tanárképzői gyakorlatok megszervezése és vezetése tartozott legfontosabb feladatai közé. Megmaradt szabadidejét tudományos kísérletek végzésével töltötte. Folyamatosan részt vett az intézet növénybiokémiai és talajkémiai vizsgálataiban, továbbá teljesen önállóan tudományos kutatásokat végzett a talaj és a növények kölcsönhatásait tanulmányozva. Kutatásainak eredményei, valamint egyéb irodalmi munkássága számos közleményben és nagyszámú ismertetésben jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. Kutatómunkájának eredményei és megjelent publikációi alapján a Műegyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán A növények táplálkozásának kémiája című tárgykörből magántanári képesítést kapott.

            A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Mezőgazdasági Szakosztálya az 1930-as években tudományos folyóirata szerkesztőjévé választotta. Az intézet akkori igazgatója egyik legértékesebb munkatársaként becsülte. Véleménye szerint Eperjessy György kiváló elméleti felkészültséggel rendelkezett, nagyon megbízható kísérleti munkát végzett, és állandóan képezte magát.

            1938-ban kapott főiskolai tanári kinevezést, a vegytani és ásványtani előadásokat tartotta, és vezette a gyakorlatokat is. E munkákkal párhuzamosan a szegedi tudományegyetem felkérésére vegyészhallgatók számára Mezőgazdasági kémia és Mezőgazdasági kémiai technológia című főkollégium előadásait tartotta. A későbbi években gyógyszerészhallgatók számára kötelező előadások tartására kapott megbízást.

            Eperjessy György tanszékre kerülésével új korszak kezdődött a főiskolán a kémia szakos tanárképzésben. Tanszékvezetői munkássága több, mint két évtizedet fog át, és ez az időszak a kémia szakos tanárképzésben rendkívül nagyjelentőségű. A vegyipar fejlődésének következtében a kémia egyre nagyobb teret kapott az oktatásban. Ez mutatkozik meg egyrészt a kémiaoktatás helyzetének javulásában, másrészt pedig a szaktárgyon belül az egyes szakágak alakulásában. Az ásvány- és kőzettanról a hangsúly egyre inkább a szervetlen- és szerveskémia oktatására tevődött át.

            Előadásaira nagy gonddal készült fel. Rendszeresen kísérletezett, igényesen szemléltetett óráin. Szuggesztív egyéniségével nagy hatást gyakorolt hallgatóira. Munkatársaitól és hallgatóitól egyaránt pontos munkavégzést követelt. Saját napi munkáját előre elkészített terv szerint végezte, mindenről pontos feljegyzést készített, nem bízott semmit a véletlenre.

            Oktató-nevelő munkája mellett folyamatosan végzett kutatómunkát. Az elméleti háttér megadásával a kísérleti munkába bevonta munkatársait és hallgatóit is. Önmaga is a laboratóriumban dolgozva irányította a kutatásokat. Munkatársai, tanítványai segítőkész, atyai jóbarátot találtak a nagytudású emberben, aki a tanszéken derűs, családias légkört alakított ki.

            Kutatómunkája a mezőgazdasági kémia témaköreire irányult. Eredményeit hazai és külföldi szaklapokban publikálta, e témákban 15 dolgozata és 10 összefoglaló, néhány ismeretterjesztő közleménye jelent meg.

            A gyakorlott pedagógus és a kutató alkat szerencsés találkozásának eredményei azon tankönyvek és jegyzetek, amelyekkel segítette a felnövő nemzedékek kémiaoktatását. 6 tankönyv és jegyzet megírását vállalta, melyek hosszú évekig voltak forgalomban.

            Igazi emberi értékei közvetlen vezetői tevékenységben is megnyilvánultak. Saját személyét is háttérbe szorítva mindig arra törekedett, hogy munkatársai alkotókészségét kibontakoztassa. Szellemi hagyatéka tovább él egykori tanítványaiban, sokszorozódik az általuk nevelt fiatalokban.